Élem az életet.
Az életet?
Az életed?
Hát élet ez?

Nyomod, kened.
Teszed, s lesed.
Várod, vágyod.
Minek? S kinek?

Zengi újra,
a harsona ima,
nem lesz több,
de mire is?

Szurdok eső,
eget verő,
hegyet lelő,
gorombafa!

Tanultál már?
Dolgoztál már?
Ettél, ittál?

Mértékkel
fogyasztottál?

Újra zengi,
az ima,
ma
is,
és rázendít!

Ostobán,
újra és újra,
elégtételt véve,
megannyi
sérelemért.

Lázad!

Hiába hát!

Imád
nem hat kínt,
nem kínhalál
imád.

Eridj hát!
Hallgasd!
Hallasd!
Tedd!

Vége
sose
nincsen.

Keresztbe
raktam
az imát.