Lelkem gyertyáira vigyázzatok ti is!
Könnyen elfújja a szél.
Pislákolnak még, néha az éjszakában,
reggel izzanak, mint a parázs.

A kék Duna keringő dalát fújja a széncinege reggel a fülembe.
Csillogás, csengés.
És újra csend.

Lassan nyugovóra tér a vöröslő Hold.
És ott az égen a tündöklő Nap.