Lángoló avatar a testem,
már csak a múltat idézem.

Reszkető kézzel írom e sorokat,
fejembe sírás és jajgatás hallgat.

Nem tudom mi merre hány méter.
Már csak a sapkám keresem.
Keresem, csak keresem.

Talán tudnék még adni valami jót.
Magamból kiszorítani valami kedvünkre valót.

De amint megjön a kedv,
a büszkeség beinteget.
Nem mehet ez így tovább!
Állj! S ne tovább!

De csak megy az a mozdony.
Mert mennie kell,
még ha siklik is kicsit,
helyére teszik, és újra biceg-döcög.