Ámokfutó aggresszor,
átkozódol,
s elfutol.

Ámde átkaidnak súlya,
mint elhajított bumeráng,
reád hamar visszaszáll!

Keservedet sem leled,
csak ha átkot,
saját fejedre rávetsz.

Mint annyi küzdőtér,
Tied a világ,
s a rét.

De neked,
csak átok kell!
Hát gyalázd magad,
sírodig.

Fennen nevetnek az Istenek:
"Saját fejére hozza az átkokat!
Mink meg tűrjük szótalan?
Villámot, mennydörgést neki!
A békéjét végül csak megleli."

S indul a föld, indul a menny.
Kő kövön nem marad,
De szem se szárazon.